Bár ádáz viták folynak arról, hogy melyik a jobb vagy szebb alapanyag a fenyőbútor készítéséhez ez legtöbbször csupán hit kérdése. Ugyanis egy termék esztétikai megjelenése vagy minősége meglepő módon inkább függ a gyártástechnológiai fegyelem betartásától, mint a fenyőfa fajtájától.
A fenyőbútor készítésének alapanyaga leggyakrabban a táblásított fenyőfa. Gyakorlatilag ennek minősége máris a kész bútor minőségének az alapja. Ha táblásítási folyamat során a fa csomós részeit nem kellő gondosággal válogatják ki vagy direkt benne hagyják az alacsonyabb előállítási költségek miatt akkor a nagy "csodát" már nem lehet csinálni. A fenyőbútor nem lesz az igazi.
A táblásított fenyőfa előállításának menete nagyon leegyszerűsítve a következő.
A kivágott és kérgétől megszabadított fenyőt a további felhasználási igények függvényében felfűrészelik. Ekkor a fa még jelentős mennyiségű vizet tartalmaz. A fenyőfát tehát elővigyázatosan szárítani kezdik. A fenyőfa sejtjei üregesek így sok vizet tudnak tárolni. Ez párolog el elsőnek. Mikor már a sejtfalban lévő víz is eltávozik a fa zsugorodni kezd. A beltéri felhasználáshoz a fenyőfa nedvességtartalmát 6-10% közé kell levinni. Ezt szárítókamrák használatával érik el. A fenyőfa fajtájától és az aktuális nedvességtartalom függvényében rendkívül körültekintően kell a szárítást elvégezni. Viszont ez a szárazsági fok feltétlenül kell mert ha az alapanyag már mint bútor szárad tovább akkor a fakötések meglazulnak, a bútor megreped, lötyögni kezd stb. Ezek után az egyforma méretre beállított fenyőfa „csíkokat” egy gép egymás mellé illeszti úgy, hogy közben össze is ragasztja. Préselik és szabvány méretű táblákba vágva csomagolják. Ezeket lehet később az áruházakban is megvásárolni és a kívánt felhasználási méretre levágatni.
Bár készülnek fenyőmintával nyomott bútorlapból is „fenyőbútorok” melyek színe nem változik az évek folyamán, érdemes őket 2-3 év használat után megnézni. Kilazult szerelvények, kopott és/vagy letöredezett sarkok és szánalmas esztétikai összhatás jellemzi ezeket a termékeket. Sokan láthattak már 100 év körüli fenyőfa bútort pl. skanzenekben, de ki látott már akárcsak 50 éves makulátlan állapotú bútorlapból készült terméket? Ugye! De a legkirívóbb szörnyűség az amikor egyik-másik gyártó a bútor frontjait (ha nem is túl vastag de azért) fenyőfából készíti de az összes többi oldalát bútorlapból. Ezek a bútorok már az első év vége felé olyan elképesztő színeltérést produkálnak (hiszen a front érik de az oldalfalak nem mivel gyakorlatilag műanyagból vannak) ami véleményünk szerint semmiféle árengedménnyel nem ellensúlyozható.
Aki ilyet vesz ne ringassa magát abba a hitbe, hogy fenyőbútort vett.
Gondoljuk csak át, hogy az a kevés árkedvezmény amennyivel ezek a „bútorok” kevesebbe kerülnek vajon arányban áll-e azzal, hogy évekig nézegessük minden nap a saját lakásunkban ezeket a termékeket. Egy kevéssel magasabb árért összehasonlíthatatlanul szebb és nemesebb megjelenésű bútort kaphatunk.
Saját magunkkal szemben ne legyünk igénytelenek!
Mégis sokakat eltántorít a vásárlástól az a tény, hogy egy régebben vásárolt fenyőbútor mellett szinte "ordít" az újonan vásárolt termék. Természetesen az új szerzeményünk színe is "érni" fog idővel. Bár nincs rá pontos szabály mégis kb. 1 év alatt annyira eltűnik vagy lecsökken a két szín között a különbség, hogy az már nem zavaró.
Egyébként mi magunk is gyorsíthatjuk szűk keretek között ezt a folyamatot.
Ha régi fenyőbútor a lakás kevésbé világos esetleg árnyékos részére helyezzük és ezzel egyidőben az újat a nap által jobban megvilágított részére akkor ez az színkülönbség gyorsabban eltűnik.
Vigyázzunk azonban, hogy a még nem beérett fenyőbútorra helyezett dísztárgyak kontúrja (pl. váza, terítő, stb.) egy-két nap alatt is "beleéghet" a fenyőbútor felszínébe. Azt a lenyomatot sajnos szinte lehetetlen eltüntetni később. Kifizetődőbb tehát a fenyőbútorok megvásárlása után némi önmérsékletet tanúsítani a díszítések terén. Természetesen, ha már sötétedett a termék egy kicsit ez a veszély szinte nincs is.
Mint minden dolog a világon így a fenyőbútor is meghálálja a rendszeres ápolást. Ha elvárásaink vannak a fenyőbútor élettartamát és megjelenését illetően akkor nekünk is figyelemmel kell lennünk néhány apróságra.
A fenyőbútor a közhiedelemmel ellentétben, ápolási szempontból, rendkívül igénytelen.
Tisztítása egyszerű: nedves (nem víztől tocsogó!), puha rongy segítségével áttöröljük a felületét, majd egy száraz törlés és kész.
Ha valamiféle szennyeződés lenne a fenyőbútor felületén, akkor egy szappanos vizes rongyot ajánlunk a tisztításhoz. A bútortisztítók is megfelelnek a foltok és szennyeződések eltávolítására, de a tisztítás utáni illatuk vagy szaguk egy ideig megmaradhat amit sokan nem szeretnek. Különösen érzékenyek az ilyen „maradékszagok”-ra az asztmatikus vagy allergiás betegségekkel küzdők. Sajnos közülük is leginkább a gyerekek. Miután ugyanazt a tisztítási hatásfokot érhetjük el a szappanos tisztítással is, ha lehet ne „kínozzuk” az erre érzékenyeket feleslegesen.
Sokan használnak még pl. bútorápolót is a fenyőbútor tisztításához de tapasztalataink szerint ez csak csúszóssá teszi a felületet.
A fenyőbútor sérülései könnyen, gyorsan javíthatóak. Akár mi magunk is vállalkozhatunk ennek elvégzésére, de minden ilyen munka előtt mérjük fel a munka szaktudás és a szerszám igényét. Egy átlagos otthoni szerszámosláda tartalma még némi lelkesedéssel megtoldva sem helyettesíti a fenyőbútor javításához esetlegesen szükséges minimális felszereltséget. Tapasztalataink szerint az alapanyag beszerzésével nemigen lesz gondunk mivel a barkács áruházak és a különböző lapszabászatok szinte csak árban és a kiszolgálás minőségében térnek el egymástól, kínálatban és minőségben nem.
A mélyebb felületi sérülések (pl. gyerekek okozta véséseket) javítása előtt viszont mindenképpen mérlegeljük a ráfordított energia és a várható eredmény arányát. Néha sokkal jobb a mélyebb karcokat meghagyni a fenyőbútor felületén mert a mély bevésődésnél is csúnyább eredményt kaphatunk egy elkapkodott javítási kísérlettel. Könnyen „gödröt” csiszolhatunk vagy gyalulhatunk a felületbe. Ez a fenyőbútor újralakkozása után messziről is észrevehető, mert nagyon csúnya fénytörést ad a bútornak. A javító fagitt használatát is meg kell fontolni egy-egy nagyobb bevésődés vagy repedés eltüntetésekor. Ugyanis ennek a színe mindig el fog ütni a fenyőfa alapszínétől. Egy elkapkodott gittelés később szinte „odaszögezi” a tekintetet a javítás helyére és néhány nap múlva szinte már csak a hibát fogjuk/akarjuk látni. Tehát érdemes kétszer is átgondolni mihez és hogyan nyúlunk akár a legjobb szándékkal is.
Elmondhatjuk, hogy minőségi termék esetében nincs különbség a két megjelenés között. Viszont, ha már mozgatni kell a terméket akkor nem mindegy melyiket választjuk. Egyébként is millió kérdés merülhet fel a vásárlás előtt, ami akár az egyik, akár a másik mellé teheti le a végső voksunkat.
Pl.: Hányszor mozgatjuk át a terméket mielőtt a végleges helyére kerül?
Mivel szállítom? Személyautóval tetőcsomagtartón vagy teherautón?
Ki szállítja? Mi magunk vagy profi költöztetők?
Hová kerül? Tetőtérbe, ahova csak egy keskeny és meredek lépcső visz?
Talán ebből is láthatjuk, hogy nincs egyértelmű előny vagy hátrány egyik mellett sem, ha a jó megoldásokat választjuk.
Van azonban egy-két tapasztalati tényező is, amivel az okos vásárló már előre számol. Egy készre szerelt bútor (pl. egy három ajtós szekrény) rendkívül stabil a szobában de hihetetlenül sérülékeny és borulékony egy teherautó platóján. Szorosan kikötözni szinte lehetetlen mivel a szoros kötélzet vagy a „spanifer” megsebezheti a szekrény felületét. Ebben a tekintetben a lapra szerelt bútorok verhetetlenek: szállítás közben szinte semmiféle extra figyelmet nem igényelnek. Alacsony súlypontja okán (ráadásul erős dobozban is van) stabil, jól és biztonságosan szállítható. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel olcsóbb, ha magunk szállítjuk.
Kétségtelen tény, hogy a gyakorlat szerint a lapra szerelt bútorok sokkal pontosabbak a mérettartás terén. Az sem igaz továbbá, hogy egy bútor összerakása mindenképpen asztalos után kiált. Bár a legtöbb vásárló szereti megúszni az összeszerelés fáradalmait, mégis kijelenthető, hogy ezeket a bútorokat úgy tervezik, hogy viszonylag egyszerű legyen otthon összerakni. Persze akinek nincs hozzá kedve, szerszáma, idegrendszere vagy ideje az összeszerelésre annak a mintaboltok szolgáltatásképp elvégzik ezt a munkát.
Elhihetik, hogy a mai bútorgyárak tervezői pontos munkát végeznek: sokszor kiderült, hogy egyáltalán nem az alkatrésszel, hanem az összerakási sorrenddel van a baj.
Sajnos a legtöbb vásárló előbb próbálja meg összeszerelni a bútort és csak azután nézi meg a szerelési rajzot, amikor már valami törik, szakad vagy reped. Mindenképpen törekedjünk tehát a rajz utasításait követni és tapasztalni fogják, hogy milyen meglepően egyszerű összerakni, még egy kívülről olyan rettentően bonyolultnak látszó terméket is. Véleményünk tehát az, hogy nagy méretű bútort (leginkább szekrényt) jobb lapra szerelten venni.
Hogy kinek mi az olcsó vagy drága az csak anyagi lehetőség kérdése. Mégis elmondhatjuk, hogy egy adott termék megvásárlása esetén a legjobb ajánlatot keresi mindenki. Nincs is ezzel semmi baj hiszen ez alapvető emberi tulajdonság. Senki sem szeret többet fizetni egy termékért, mint amennyit az valójában ér.
Egy dolgot azonban ne fedjünk: ha ugyanazt minőségű fenyőbútort veszem, de olcsóbban az spórolás. De ha rosszabb minőségű fenyőbútort veszek olcsóbban az csak pénzkidobás. A fenyőbútorok esetében egy olcsónak tűnő ajánlat néha drágább, mint egy kevésbé olcsó ajánlat.
Hogyan lehet ez? Egyszerű!
Az emberek (sajnos) sokszor csak az árat figyelik és közben nem figyelnek arra, hogy a kínált termék miben tér el attól, amit valójában szeretne venni. Néha a fenyőbútornak csak a külső formája hasonlít az általa keresettre és semmi más. Máskor pedig egy csavarosan fogalmazott mondat úgy elrejti az igazságot, hogy már kifizettük a bútort mire észrevesszük mi is az eltérés.
Erre a legszebb példa az, amikor egy összetett termék pl. fenyőágy részeit külön-külön árazzák be a kereskedők. Az ágytest olcsó, de (milyen érdekes!) az ágyrácsot külön kell megvenni, ja és az ágyneműtartófiók sincs benne az árban, mint más gyártónál. Ha összeadom az összes elemet a végén drágább a termék, mint máshol.
Ezért mindig tartsuk szem előtt azt a tényt, hogy a szabadpiac keményen beszabályozza egy termék árát így a fenyőbútor árát is. Ha fenyőbútor többe kerül, mint amennyit ér, senkisem veszi. Ha kevesebbe kerül akkor meg valószínűleg nem az a minőség. (Ha akciós a fenyőbútor akkor nincs vele baj csak kevés van belőle.)
Bízhatunk tehát abban, hogy ugyanannak a fenyőbútornak az ára max. 10%-os eltéréssel mindenhol ugyanaz. Ráadásul az árkülönbség mögött általában többletszolgáltatás van.
De ha ugyanaz a fenyőbútor még ennél is olcsóbb akkor kérdezzünk a kereskedőtől mert lehet, hogy valami baja van a bútornak.
Viszont, ha nem, akkor szerencsénk van és gyorsan kell vásárolni. Ilyenkor még akkor is érdemes megvenni a fenyőbútort, ha nem használjuk fel azonnal csak mondjuk a festés vagy lakásátalakítás után. Viszont már spóroltunk. A csomagolásban meg elvan…
A legnagyobb különbség a két eljárás között, hogy a pácolás tulajdonképpen a nyers fa színezése. Védőhatása nincs, bevonatot nem képez a fa felületén, mint a például a lakk. A fa erezetét hangsúlyozza ki így nem olyan „unalmas” a felület. A pácolt felületet később lakkozhatjuk is, ha akarjuk vagy a felhasználás megkívánja.
A lakkokat inreverzibilis (nem megújítható) bevonatnak is hívják. Kikeményedésük kétlépcsős folyamat eredménye és enyhe túlzással azt is mondhatjuk, hogy végérvényes bevonatnak tervezték. A fa pórusait a lakk eltömíti így a környezetből később nem szívja vissza a nedvességet a fa belsejébe. (nem vetemedik a bútor)
A lakkot a felületre vagy szórópisztollyal, vagy ecsettel lehet felhordani. Az otthoni javítások esetén figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az ecsetes felhordás sokkal nehezebb és lassabb, mint a szórásos módszer. A lassabban és változó rétegvastagságban felhordott lakk miatt a felület egyenetlenebbül szárad mint a gyári szórópisztolyos felhordás esetén, így a kapott felület minősége nem lesz olyan homogén mint a gyári lakkozásé.
A szokás azt mutatja, hogy azok az ebberek, akik a bútorkészítés választják, azoknak vagy egyedi méretek alapján készített bútorra van szüksége, vagy ők maguk szeretnének olyan színt vagy felületet esetleg technikai megoldást alkalmazni, ami szériagyártású termékek esetében nem kapható. Ilyenkor számolni kell a bútorkészítés idejével, ami akár hosszabb időt is felemészthet. Az import áruknál, ha nincs raktáron akkor a szállítás miatt szükséges a várakozás, a vállalkozónál, pedig a felmérés, tervezés utáni anyagbeszerzés, méretre szabás és megfelelő összeállítás miatt van ez a kényszerű időeltolódás. Aki azt hinné, nincs semmi különleges egy bútor elkészítésében, annak azt kell tanácsolnom, hogy mielőtt nekilát és költségekbe veri magát kérjen tanácsot, útmutatást asztalos szakembertől és tájékozódjon, hogy azt a minőséget amit elvár a kész terméktől milyen gépparkkal lehet megvalósítani.
Érdemes utána olvasni, annak, hogy miként kell pontosan szabatni, élfőliáni és kimérni a méreteket. A különböző anyagokhoz, más ragasztót, fatiplit és szerszámot kell használni. Így inkább, aki affinitást érez a bútorkészítés és összeállítás után, annak azt javaslom, először vásároljon egy szereld, magad áruházból azt rakja össze és, ha minden simán ment akkor nekiállhat a barkácsolásnak.
A tévében is számos olyan csatorna található, ami az otthoni bútorok elkészítésének praktikáit mutatja be, tanítja. Ezeket a műsorokat nézve, rengeteg olyan ötlet sajátítható el, melyekkel egyszerűen és olcsón varázsolhat valaki egy régi bútort újjá vagy használhatatlannak tűnő anyagokból, valami praktikus dolgot készíthet. Általában ezeket a saját két kézzel készített darabokat mindenki jobban megbecsüli, hisz tudja mennyi munkája, ideje van a bútor elkészítésében. A gyerekszoba sem feltétlenül igényel újabb szekrényvásárlást, vagy, ha igen akkor matricákkal, festékekkel igazi gyerekparadicsommá varázsolható egy komolyabb darab. Az igazat megvallva a bútorkészítés komoly szakértelmet kíván. Itt nem pár ezres tételről és könnyen lecserélhető használati cikkekről beszélünk, hanem olyanokról, amiknek legalább középtávon szolgálniuk kell az ember kényelmét.
Egy silány nem szakszerűen megalkotott darab, sokkal több bosszúságot okozhat, mint örömet.
A következő dolog már nem teljesen a bútorkészítés témájához tartozik, de muszáj megemlíteni azt, hogy miután legyártásra kerül a megrendelt áru, ajánlatos a készítővel szállítani, illetve szereltetni is, még ha ez többletköltséggel is jár, mert a vállalt garancia az elemekre csak ebben az esetben él, a jogszabályban meghatározott ideig. A gyártó szempontjából a bútorkészítés nagy felsőséggel járó dolog, mert nem csak a maga hírnevét teszi kockára a rossz minőséggel, hanem üzleti partnereiét, viszonteladóiét is. A magánvállalkozásnak pedig az elégedett fogyasztónál nincs is jobb reklám, mert általuk számos újabb megrendelést kaphat, így fenntartva az üzletet. A vásárló szeméből nézve a bútorkészítés módja nem annyira fontos, csak az, hogy azt és olyan minőségbe kapja meg a kifizetett összegért, amit szeretett volna magának. Ezeket az apró minőségi és technikai követelményeket betartva, minden a bútorkészítéssel foglalkozó vállalkozás, sikerre viszi és ha az üzleti életének csúcsán is tartani tudja magát a kezdeti elveihez, akkor egy hosszú távú elégedett vásárlókkal büszkélkedő gyártóvá, kereskedővé nőheti ki magát, aki nem csak a magyar, de a külföldi piacon is megvetheti lábát.
